Persze minderről mit sem sejtett Németh Szilárd és a Szent Imre téri elefántcsonttoronyban üldögélő csapata, ők csak azt látták, hogy amikor februárban nyilvános disznóöléseket rendezetek a tábor területén, a víztől, hólétől latyakos salakpálya nem mutatott túl impozáns látványt, ezért kiadták az ukázt: kerül, amibe kerül, ide műfüves pályát építtetünk! Nem számított, hogy a kerületben volt már akkor is belőle több, nekik még nem volt saját játszóterük, játékszerük. A Kazinczy iskolában, a Széchenyiben, a Jedlikben közben elfelejtettek megfelelő állag megóvást eszközölni, amit az ottani műfüves pályák már meg is sínylettek, az állapotuk bizony nem túl jó. Időközben (júliusra) elérkezett a nagy nap és a Magyar Labdarúgó Szövetség támogatásával közel 30 milliós költségvetésből elkészült az új pálya. (Zárójelben jegyzem meg, hogy ugyan a réginek is volt tökéletes villanyvilágítása, de azt elbontották, és abból is négy újat, drágábbat építettek) A megnyitóra eljött Nyilasi Tibor is, aki alig talált oda a helyszínre, és sűrűn érdeklődött a Csepel stadion felől, ahol sokszor megfordult játékosként, s ahol valóban helye lenne egy ilyen beruházásnak. Megtörtént tehát a pályaavató és négycsapatos mini-tornával avatták fel a játékteret, a kerületi rendőrség, a tűzoltóság, a Csepeli Városgazda és a Csepeli Önkormányzat csapatai között. Utóbbi meglehetősen rosszul teljesített, többen is alaposan elpáholták a Borbély Lénárd vezette önkormányzati csapatot, amely így az utolsó lett. A jelenlegi csepeli polgármester-jelölt nem is teketóriázott sokat, a magyar öregfiúk válogatott elleni gálameccsre már nem húzta magára a csepeli mezt, átigazolt a futballozni is tudó magyar válogatotthoz és ott „csillogtatta” meg (nem létező) tudását, persze alaposan kilógott a sorból…Vasárnap reméljük ismét mezt cserél majd, és többé nem bújik csepeli szerelésbe, amitől oly’ könnyen megvált egykor.

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés