A fent nevezett úr még 2014 márciusában fordult a csepeli Városrendezési Irodához, hogy legyenek az ő és tulajdonostársai segítségére, mert a Sás utca 14-es számú ingatlan területén egy kiszáradt, s akár életveszélyt is előidézhető húsz méter magas fa éktelenkedett. A terület tulajdonosai, ahol a fa állt nem kívántak semmit tenni az ügy megoldása érdekében. Miután megtörtént a bejelentés a hivatal munkatársai egy hétre rá bejárást tartottak, (amiről annak rendje, s módja szerint jegyzőkönyv is készült) melynek során megállapították, hogy a sűrűn beépített területen valóban életveszélyes helyzet alakult ki, és értesítették a terület tulajdonosát, hogy szüntesse meg a fa által okozott problémát.

Mivel sajnos a tulajdoni viszonyok egyáltalán nem voltak átláthatóak, sőt inkább kaotikusnak nevezhetők, a hivatalos kiértesítés hónapokig is eltartott, a szóban forgó fát pedig természetesen tovább ette az enyészet… Uzsonyik úr várt türelmesen, de mivel a helyzet egyre tarthatatlanabbá vált - és borítékolható volt egy baleset-, ismét arra kérte a városrendezési iroda egyik munkatársát (egy nagyon kedves hölgyet, akinek kedvességénél csak naívsága nagyobb), hogy legyenek szívesek tegyenek valamit, mert a végén még tragédiaába torkollik ha az élettelen fa kidől.

Arról nem beszélve, hogy a szomszédban egy óvoda is működik, amivel további kis életek is veszélybe kerültek.

Teltek múltak a napok, s idővel a területet övező kerítés bontásába kezdtek, ahol feltárult egy 30 centiméter mély, kör alakú korhadás a fán, ami szemmel láthatóan azonnali beavatkozást igényelt, de mivel az ügyintéző hölgy nem vette a fáradtságot, hogy azt szemrevételezze, így semmi nem lett a dologból…

Egészen addig, amíg meg nem érkezett a szeles időjárás is a környékre, s ahogy az várható volt azonnal kidöntötte a fát, pontosan Uzsonyik úr telkére, abban nem kevés kárt okozva. Másnap felhívta a már említett ügyintézőt és közölte vele, hogy a fa bizony kidőlt, úgy ahogy ezt meg lehetett jósolni, mire „ő naivsága” a sajnálkozását fejezte ki, mint mondta: „nem gondolta, hogy ilyen súlyos a helyzet” Ehhez magam inkább nem fűznék hozzá semmit, mert volna ugyan megjegyzésem, de ilyenkor már minek?

A szerencsétlenül járt Sás utcai lakos igyekezett a történteket politikától mentesen, a magántulajdon védelmének, a közszolgálati dolgozók felelősségének, azok jogi lehetőségeinek, továbbá az állampolgári felelősség (azaz a magántulajdonnal kapcsolatos kötelességek) oldaláról elemezni. Hosszasan beszélgettünk, majd feltette egy fontos kérdést: „Vajon az életveszélyes helyzetekben megmaradhat-e a magántulajdon prioritása?” Elgondolkodtató volt amit mondott, majd dicsérte az esethez hamar kivonuló és szakszerűen dolgozó tűzoltókat, a rendőrséget, és a Csepeli Városgazda időközben oda érkező munkatársait is, akiktől szintén hamar érkezett egy valaki a helyszínre. Nem csak, hogy megérkezett, de intézkedett is: másnap a városgazda dolgozói ingyen összevágták a Sás utca 12-re roskadt fa maradványait, és kedvesen érdeklődtek a házigazda hogyléte felől, segítségüket felajánlva abban is, hogy a gallyakat is összeszedik.

A házigazda azonban –köszönte szépen– nem élt a felajánlott segítséggel, inkább kiment a kertbe és csendben felmérte az okozott kárt, miközben arra gondolhatott, hogy vajon miért kellett megvárni, amíg kidőlt a fa?

Tényleg, vajon miért?

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés