Híreim : Elfeledett (sport) lózungok nyomában VI. |
Elfeledett (sport) lózungok nyomában VI.
2014.09.20. 08:00
Csepelen vigadni jó, de hol volt Tóth II.?
„A magyar labdarúgó-válogatott 1953. november 25-én Anglia ellen Londonban kivívott 6:3-as győzelmének 60. évfordulójáról kerületünkben is megemlékeztek. Az Aranycsapat Alapítvány már másodízben tartotta meg ünnepi összejövetelét a Csepelen” adta hírül a Csepel.hu önkormányzati internetes oldal 2013 novemberében. A magyar futball hőskorának egy legnagyobb győzelmét az ország több szegletében is megünnepelték, különösképpen ott, ahová volt valamilyen kötődése. Így a Magyar Labdarúgó Szövetségben, Puskás, Czibor, Kocsis síremlékénél fejet hajtva, vagy éppen az akkori világsztárok szülőhelyein, esetleg ott ahol játszottak egykor.
De hogy került Csepelre az ünnepség immár két ízben is? (Azt csak halkan jegyzem meg, hogy ahová egyetlen valamirevaló csepeli futballistát, vagy csepeli futballklubot, avagy azok képviselőit sem hívták meg) Érdekes dolognak tartom, hogy két éve a Kű Lajos vezette Aranycsapat Alapítvány Németh Szilárdon keresztül utat talált Csepelre is, ahol jókedvű dínom-dánom közepette emlékeznek a világhírű sikerekre, ráadásul még anyagi támogatást is kicsikartak a csepeli önkormányzattól.
Olvasom a Csepel.hu-n, hogy a „Királyerdei Művelődési Házban tartott programon részt vett Tarlós István főpolgármester, Németh Szilárd Csepel polgármestere, Wittner Mária országgyűlési képviselő (vajon ő miért is?) , Csepel díszpolgára, Borbély Lénárd alpolgármester, Ábel Attila és Morovik Attila alpolgármesterek, valamint Samna Gábor kabinetfőnök, továbbá az Aranycsapat Alapítvány képviselői és a magyar sport kiválóságai közül is többen.” Igen ám, de egyetlen csepeli labdarúgó-név nem sok, annyi sincs a valóban veretes névsorban:
Dr. Fenyvesi Máté, Rudas Ferenc labdarúgók (mindkettő FTC), Jónyer István világbajnok asztaliteniszező, Maracskó Tibor (végre egy csepeli) világbajnok öttusázó, Wichmann Tamás világbajnok kenus és Tolcsvay Béla előadóművész valamint ráadásként a Kárpátia zenekar, utóbbihoz inkább nem is fűznék semmilyen megjegyzést, meghagyom az olvasónak.
Szegény Tóth II. József, aki aztán valóban játszott az Aranycsapatban csepeli sportolóként, a 7:1-es visszavágón pedig gólt is szerzett nem ment el az ünnepségre, hivatalosan beteget jelentett.
Megkockáztatom, hogy talán nem véletlenül, mert aki őt ismeri az tudja, hogy világéletében távol állt tőle az ilyen „rongyrázás”, amit Németh Szilárdék zsíros közpénzen tartanak már két éve Csepelen. Tóth II. habitusánál fogva nem érzi jól magát a puccosra varázsolt asztalok és székek között, a sok kikent-kifent szószóló között, azt pedig végképp nehéz lett volna neki megmagyarázni, hogy hol voltak a rendezvényről a jelenkor csepeli labdarúgói, a Halászi Focisuli, a Csep-Gól FC, vagy a Csepel FC ifjú labdarúgó palántái? Akiknek valójában szólhatott volna egy ilyen rendezvény?
|